...itt az idő, hogy írjak a kezdetekről!

A 2007-es esztendőben nagyon sok minden történt, jó is, rossz is. A házunkat felépítettük, lassan a kert is rendben. A munkahelyen a szokásos gondok, értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkozni még mindíg nem könnyű, viszont annál nagyobb öröm. Szóval az élet a szokásos tempóban és mederben zajlik, zajlott.

Közben őrült kutatómunka, az állatasszisztált terápiák után nyomozok, itthon és külföldön egyaránt, mindenről ami hasznos lehetne a suliban a gyerekeknek... és sok más embernek is. Külföldi tapasztalatok vannak, hazai még kevés, de nem adom fel. A delfin csodálatos, a ló is fanasztikus, viszont tapasztaltam, hogy a gyerekeknek elég félelmetes és a terápia időjárás és pénz függő is. Plusz nehézkes a gyerkekkel az utazás, stb, stb, szóval az én csoportomnál sajnos nem hozta a várt eredményt. Tehát a kutya lenne az ideális!

Szóval, úgy tűnik, mindenféle szempontból eljött az ideje, hogy kutyánk legyen.... Bár én még mindig (már 30 éve) félek a kutyáktól, sőt rettegek! Ugyanakkor Sanyinak konkrét elképzelései vannak a normális kutyaméretű kutyákról, így amelyik annál kisebb, az nem is kutya. Ráadásul terápiás kutyának sem lesz jó akármilyen eb....szóval nehéz a válsztás.  Nehezen, de kitaláltam, hogy nekem egy golden retriever kell!

És már ez előtt, 2007. november 1-én, gyönyörű golden kiskutyák születtek...köztük a mi Goldy kutyánk is. Őt ösztönösen, valahogy ráérzéssel választottuk ki, és azóta is Ő az első, Ő a Goldy baba. Győnyörű, nagy bundás bébi volt, mint egy kisbárány, úgy nézett ki. Persze nagyon nehéz volt neki, sok-sok kutyussal élte együtt élete első heteit, és amikor hozzánk költözött egyedüli kutyus lett. De nagyon ügyesen aklimatizálódott az új környezethez, hamar kialakult a kötődés, ami már-már függőségnek is nevezhető kettőnk között. Persze téli kiskutyának lenni nem könnyű, és téli kiskutya gazdájának lenni sem az. De sebaj ezzel is, vagyis az időjárással is sikeresen megküzdöttünk.

Közben persze mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy Goldy nem akármilyen kutya lesz. Ő terápiás kutya tanonc, már a kezdetektől, és így is foglalkoztam vele. Naponta többbször gyakoroltunk, persze először csak pár perceket, később már hosszabb ideig is ment. Szóval sokat tanultunk együtt, én tanítottam Őt és Ő is tanított engem. Fantasztikus bizalom alakult ki kettőnk között, aminek köszönhetően büszkén vállalom, hogy kutyafélő voltam, és a hangsúly itt a "voltam" szón van. Eddig soha nem tudtam azt elképzeni magamról, hogy ilyenfajta kapcsolat, kötődés kialakulhat köztem és egy kutya között. Bár Goldy nem csak egy kutya. Ő Goldy baba. Ő az aki beszédes, aki mindig engem választ, aki megérez, aki meg is védene, ha kell, aki kötelességtudó és figyelmes, óvatos és imádja a simogatást, aki szeret tévét nézni, és aki szól, ha alvása közben túl hangosan beszélgetünk,.....

Íme néhány ifjú kori kép Goldyról, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Helyhez szoktatás

Felugrás, de csak ha kérem

Játék, a kártékony

 Felemelés

Pihi a kosárban, míg szét nem rágta....

Szocializáció.....

Barátok - emberek és kutyák (vagyis Fufi)

Lábtörlővel....

....kisbárányosan....

...sokáig a legjobb barát volt... mármint a maci.

...később már szemek nélkül és fél kézzel is...

A balkezes kutya pacsit ad....

Azóta is mindkét kezét használja, felváltva, vezényszóra.

De egyébként fix balkezes.

5 hónaposan