Mint végzett-képzett terápiás-kutya vezető önkéntesnek jelentkeztem több ezzel foglalkozó civil szervezethez is. Végül sikerült több mint egy évi gyakorlati tapasztalatra is szert tennem. Terápiákat látogattam, ismerkedtem, egyenlőre saját kutya nélkül....

...közben persze Goldy és Döme képzése folytatódott. Rendszeresen kutyasuliba jártunk, itthon sokat-sokat gyakoroltunk, voltak kimerítő séták és kirándulások. Kerestük a tömeget, a gyerekek társaságát, minden olyan lehetőséget igyekeztünk kihasználni, ami a kutyák szocializációjához és tapasztalatszerzéséhez szükséges lehet. Adidg-addig, hogy már-már teher volt számunkra és a kutyusok számára is amikor séta közben és már séta helyett is közrekaptak bennünket a gyerekek és csak azt vettük észre, hogy a sok-sok simogatás közben eltelt az idő és alig haladtunk pár métert... később már kerültük a forgalmas helyeket, és kendő illetve hán nélkül, inkognítóban sétáltunk. Szembesültünk a kullancsok ízlésével is, ahol csak jártunk Dömét mindenütt imádták (mármint a kullancsok), sajnos, mindenféle védelem ellenére is. Ha Goldyn nem vagy max. egy-két kullancs sétált, akkor Dömén 8-10 vagy több is. Megtanultuk, hogy ki a "jó husi" a családban. Azóta is, folyamatosan nagy hangsúlyt fektetünk a kullancsok elleni védekezésre. Nyakörv, spo-on, spray, minden egyszerre. És bogarászás, folyamatosan....

...de hogy a lényegre térjek, a terápiák látogatása közben, ismerősök és a család biztatására és egyéb külső tényezők hatására is egyszer csak megbeszéltük, néhányan, hogy alapítványt hozunk létre. És így is lett. Csodakutya Alapítvány lett a neve. 2009. májusában jegyezte be bíróság és attól a naptól kezdve a kutyusok is hivatalosan "munkába" álltak, a Csodakutya Alapítvány önkéntesei lettek, mint ahogy Én is, és még sokan mások...

Azóta is lelkesen folyik a munka, a terápiák, rendezvények, stb.stb.

Bővebb információ: www.csodakutya.hu