Ahogy azt már Verával jó előre megbeszéltük, a kölykök tesztelve lettek. Akartam a tesztet, de tudtam, hogy segítség nélkül nem tudnám reálisan megítélni a kicsik képességeit. Az érzelmi kötődés ebben a szituációban nem jelentene előnyt, sőt. Azért Vera segítségét kértem, aki szívesen vállakozott a feladatra. A hétvégi CACIB-on való szereplésünk miatt egyébként is nálunk voltak Kirával együtt.
A kölykök szombaton este-éjszaka voltak egy naposak, ezért vasárnap reggel teszteltünk. Vera csinálta a tesztet, Én a csendes megfigyelő és a szorgos jegyzetelő szerepét vállaltam. Aggódtam kicsit, hogy hogyan fogjuk tűrni a szeparációt, hogyan fogjuk elérni, hogy a kicsik elég éhesek legyenek a teszteléshez. Féltem, hogy Goldy nehezen viseli majd, hogy nem lehet e kicsikkel, és hogy családást okozok neki, ha értetlenkedni fogok, amikor jelzi szándékát, hogy a kicsikhez bemenne. Szóval aggódtam kicsit, de Verával teljesen jól megoldottuk a dolgot, sokat számított Kira jelenléte is, sikeresebben elterelte a figyelmünket az idő múlásáról, játékkal, bohóckodással.
Szóval elkezdődött a tesztzelés....
Amit eddig csak elméletileg tudtam, azt most a "való világban" is megtapasztalhatom. Jól gondoltam, az érzelmi kötődés negatívan befolyásolta volna a tesztet.
Vera véletlenszerűen választotta ki a kölyköket, a tesztelési sorrend teljesen spontán és véletlenszerű volt. Vizsgálta a mozgást, a hangot, a fájdalmat, a szopóreflexet, szóval tesztelt, ahogy kell..... Az első két kicsi nem mutatott különöse kirívó eredményt, idd már kissé kezdtünk aggódni, persze a szó jó értelmében. Hiszen ha mindenkiből családi kutyus lesz, az sem katasztrófa. Aztán a nagy véletlenszerűségben következett a majdnem jó és aztán a tökéletes munkakutya. Ahogy haladtunk a teszteléssel egyre inkább kirajzolódni látszott a különbség a kölykök között. Ezek a különbözőségek a mindennapokban is jól megfigyelhetők. Hihetetlen, de a kezdetektől látszik, hogy melyik kicsi a legmozgékonyabb, ki a legérzékenyebb, ki a hisztisebb, ki a lassabb, ki az, akit egy percre sem lehet magára hagyni anélkül, hogy azt szóvá ne tegye, stb. stb. Szóval komoly különbségek vannak a kicsik között. A tesztelés végére kiderült, hogy igen igéretes alomról van szó, Vera teljesen konkrétan megfogalmazta a kölykök közötti különbségeket, a fő irányvonalat, hogy kinek milyen munka és milyen gazdi/család lehetne a legjobb.
A tesztelést eddig - bevallom - kissé szkeptikkusan kezeltem, van ellenpélda a családunkban, Döme, bár nem tudjuk, ha teszteltük volna, milyen eredményeket mutott volna a teszt. Mindekinek ajánlom a tesztet, igen jó összképet mutat nem csak a kölykökről, de a szülőkről is.
Ezek után már csak a legmegfelelőbb kutyákat a legmegfelelőbb gazdikkal kell összehozni, mindenki megelégedésére! Ami szintén nem kis feladat! De megcsináljuk!
