...teltek, múltak a napok, hónapok, nagyon jól megvoltunk, mint kutyás család. Goldy remekül érezte magát, Ő volt  minden. És ezt tudta is. Egyszóval jól megvoltunk.

Közben terápiás-kutya vezető lettem. Elvégeztem a képzést és tovább folytatódott az elkötelezett kutatás és minden egyéb ami a terápiával kapcsolatos.

Ugyanakkor tudtam, Goldy is más lenne, ha nem lenne egyedül, mármint kutya. Neki is kell a társaság, egy társ. Ekkor már titokban napok óta nézegettem a hirdetéseket.....

....2008. augusztus 22-én, egy péntek este/éjszaka találtam meg Dömét. Akkor még csak annyit tudtam róla, ha sürgősen nem megyünk érte, és hozzuk haza akkor kiteszik, vagy Isten tudja mi lesz vele. Szőval az idő is sürgetett, dönteni kellett, mihamarabb. Tudtam, hogy 13 hónapos, golden kan, láttam róla egy képet, de ennyi. Semmilyen más információval nem rendelkeztem rőla, kivéve, hogy az akkori gazdájának (ha lehet így nevezni) nem kell. Gyors telefon, e-mail, hirdetővel beszélni, állatorvossal egyeztetni, megnézni a térképet, hogy Pilisszántót hova is tették le, és kész. Reggel indulunk! Sanyi aznap (péntek volt) délutános műszakból jött haza, mit sem sejtve.. ... de nem kellett sokáig győzködni.

Szombat reggel útra keltünk, tudtuk hová megyünk és tudtuk, Kiért, bár még nem ismertük Őt. Életem egyik legelhamarkodottabb döntése volt, de a mai napig a legjobb döntésem is egyben. Egyébként a lasabb, megfontoltabb döntések híve vagyok. De ez most már késő lehetett volna.... szóval odaértünk, megláttuk Őt. Szép volt, kicsit sovány, kikötve egy krti csaphoz, némi kajamardék előtt, egy fazék...de nagyon örült, csóvált, ugrott a nyakunkba. Legugoltam hozzá, teljesen bebújt a lábam alá és ott hanyadt fekve, csóválva nyalta a kezemet, midenemet, ahol csak elért...gyönyörűen hazaautóztunk.

Útközben hazafelé, mivel a nevére úgysem hallgatott, átkereszteltük, Sanyi ötlete szerint Döme lett a neve, ami igencsak illik hozzá. Szóval így történt, ez volt a mi nagy utazásunk....

... és az első találkozás, az ismerkedés, immár képekben:

Goldy éppen a szétpakolós időszakában volt, meleg nyári napon pedig medencepartit tarott..... Döme, a nagy utazás után a medencében.Aztán eltelt egy-két nap, szó szerint, és Döme sikeresen beilleszkedett, elfogadta a kialakított szabályainkat, remekül alkalmazkodott a már megszokott kis életünkhöz.

Megtalálta a helyét, kint is .....

  ...és bent is....

 ...új gazdit választott...aki Sanyi lett....

...előszeretettel pihizik a domboldalon, sőt, csúszdának is használja, azóta is, télen, nyáron....

....sokat rágicsázott, ami azóta is tart, úgy látszik örök gyerek marad és ezt a szokását nem fogja kinőni...

...hamar a "szivarozásra" is rászokott, ami a génjeiben is benne van, öröklődik, de erről majd később...ígérem nem felejtem el....

...és ami a legfontosabb, életreszóló barátságot, sőt később házasságot kötött Goldyval, azóta már sokgyermekes édesapa...de erről is majd később....

....megtanult játszani....

...és megtanult nagyon-nagyon sok mindent, szintén egy pár nap alatt.....

...itt már Döme - Én - Goldy .....együtt.....

....és ilyen lett a mi Döménk, alig két héttel a nagy utazás után....

És mivel minden remekül ment, elvárásainkat Döme simán túlteljesítette, így már két kutyát képeztünk arra, hogy terápiás kutyák legyenek, ha nagyok lesznek......

...és íme, a terápiás mikulások.... 2008. decemberében.

 ...lesz folytatás...