A kicsik elmúltak három hetesek. Szépen fejlődnek, sokat esznek, már játszanak is.

Goldy teje fogyóban, ezért a kölyöktápot ledarálva kapják a kicsik pótlásnak. Elég hamar megismerkedtek a szilárd kajával, eszegetik a tápmorzsákat, ahogy a képeken is átszik. 

A fialóláda már alacsonynak bizonyut, vasárnap este a narancssárga szalagos szuka kimászott a ládából, éjszaka a piros szalagos szuka is, és a narancssárga újra kimászott. Így reggel a kicsik új helyre költöztek. Magasított "falakkal" lehetővé téve, hogy Goldy be tudjon menni hozzájuk, ha akar. Bár úgy túnik, nem viszi túlzásba a dolgot. Segítséggel szoptat, leginkább felváltva, folyamatosan cserélgetve a kicsiket, kivéve a rózsaszín szalagos szukát, aki ha nincs az anyja közelébe folyamatosan "szirénázik". Ezért, ha már nem is eszik, akkor is Goldy hátán, nyakán hipenget, nézelődik. Talán Ő a leghangosabb.....

Goldy és Döme kicsinyei ma 10 naposak. 

Nagyon szépen fejlődnek, sokat szopnak és alszanak. Már sokkal erősebbek, a mozáguk is sokat változott, fejlődött az elúlt napok alatt. Súlyok meghaladja a 700 grammot. Goldy ismét bebizonyította rátermettségét, nagyon szépen gondozza kicsinyeit.

Döme mióta ismét apa lett, sportolásra adta a fejét ;) Sanyival futni szoktak hetente többször is. Döme-buckó nagyon szereti a futást, az étvágyának is jót tesz a mozgás, és pihenni is jobban tud. Hazaérkezés után az első dolga, hogy a kicsiket leellenőrízze, "megszámolja" és átnyalogtja Őket.

Army is kíváncsian szemléli a kicsik növekedését, bár néha értetlenül áll a vékonyka hangokat hallva. Nem érti, hogy miért nem felelnek a játékra hívó jelekre, miért nem játszanak vele. Egyébként kézből szépen megszagolgatja a kicsiket, megnyalta az orrukat, szóval ismerkedik velük. Egyébként nagyon szépen tiszteletben tartja a Goldy territóriumát, a fialóládát és környékét.

És íme néhány kép a 10 napos kicsikről:

Ahogy azt már Verával jó előre megbeszéltük, a kölykök tesztelve lettek. Akartam a tesztet, de tudtam, hogy segítség nélkül nem tudnám reálisan megítélni a kicsik képességeit. Az érzelmi kötődés ebben a szituációban nem jelentene előnyt, sőt. Azért Vera segítségét kértem, aki szívesen vállakozott a feladatra. A hétvégi CACIB-on való szereplésünk miatt egyébként is nálunk voltak Kirával együtt.

A kölykök szombaton este-éjszaka voltak egy naposak, ezért vasárnap reggel teszteltünk. Vera csinálta a tesztet, Én a csendes megfigyelő és a szorgos jegyzetelő szerepét vállaltam. Aggódtam kicsit, hogy hogyan fogjuk tűrni a szeparációt, hogyan fogjuk elérni, hogy a kicsik elég éhesek legyenek a teszteléshez. Féltem, hogy Goldy nehezen viseli majd, hogy nem lehet e kicsikkel, és hogy családást okozok neki, ha értetlenkedni fogok, amikor jelzi szándékát, hogy a kicsikhez bemenne. Szóval aggódtam kicsit, de Verával teljesen jól megoldottuk a dolgot, sokat számított Kira jelenléte is, sikeresebben elterelte a figyelmünket az idő múlásáról, játékkal, bohóckodással.

Szóval elkezdődött a tesztzelés....

Amit eddig csak elméletileg tudtam, azt most a "való világban" is megtapasztalhatom. Jól gondoltam, az érzelmi kötődés negatívan befolyásolta volna a tesztet.

Vera véletlenszerűen választotta ki a kölyköket, a tesztelési sorrend teljesen spontán és véletlenszerű volt. Vizsgálta a mozgást, a hangot, a fájdalmat, a szopóreflexet, szóval tesztelt, ahogy kell..... Az első két kicsi nem mutatott különöse kirívó eredményt, idd már kissé kezdtünk aggódni, persze a szó jó értelmében. Hiszen ha mindenkiből családi kutyus lesz, az sem katasztrófa. Aztán a nagy véletlenszerűségben következett a majdnem jó és aztán a tökéletes munkakutya. Ahogy haladtunk a teszteléssel egyre inkább kirajzolódni látszott a különbség a kölykök között. Ezek a különbözőségek a mindennapokban is jól megfigyelhetők. Hihetetlen, de a kezdetektől látszik, hogy melyik kicsi a legmozgékonyabb, ki a legérzékenyebb, ki a hisztisebb, ki a lassabb, ki az, akit egy percre sem lehet magára hagyni anélkül, hogy azt szóvá ne tegye, stb. stb. Szóval komoly különbségek vannak a kicsik között. A tesztelés végére kiderült, hogy igen igéretes alomról van szó, Vera teljesen konkrétan megfogalmazta a kölykök közötti különbségeket, a fő irányvonalat, hogy kinek milyen munka és milyen gazdi/család lehetne a legjobb.

A tesztelést eddig - bevallom - kissé szkeptikkusan kezeltem, van ellenpélda a családunkban, Döme, bár nem tudjuk, ha teszteltük volna, milyen eredményeket mutott volna a teszt. Mindekinek ajánlom a tesztet, igen jó összképet mutat nem csak a kölykökről, de a szülőkről is. 

Ezek után már csak a legmegfelelőbb kutyákat a legmegfelelőbb gazdikkal kell összehozni, mindenki megelégedésére! Ami szintén nem kis feladat! De megcsináljuk!

2010. augusztus 28-29-én, Debrecenben került megrendezésre a CACIB, melyre a MEOE közreműködésével a Csodakutyák is meghívást, sőt felkérést kaptak. Sanyi bácsinak ezúton is külön köszönjük a közreműködést! 

Nagy izgalommal készültünk a szereplésre, mely igen jól sikerült. A kissé esős időjárás ellenére is igen sokan látogatták meg a kiállítást. A Csodakuyák széles nemzetközi közönség előtt mutatkozhattak be. Kira, Army és Jázmin engedelmes bemutatóval is készültek, Kira és Vera pedig ezen felül külön produkciót is előadtak. Szemléltették, hogy milyen trükköket használunk a terápiák során, hogy milyen módon segíthetnek a Csodakutyák.

Ezúton is külön köszönöm a felkészüléssel járó sok munkát és a rendezvényen való részvételt Verának és Kirának, Orsinak és Jázminnak, Armynak, Borinak, Wendynek. És bár a rendezvényen nem tudtak részt venni, de sokat készültek rá: Sanyinak és Dömének is.

Jázminnak külön gratulálunk a kitartásáért és a türelméért! Az igen fiatal kora ellenére - alig három hónapos még csak - nagyon ügyesen szerepelt. Igen ígéretes kutyus! Orsi, csak így tovább!!!!!

Kedves Mindenki!

Örömmel tudatom veletek, hogy Goldy és Döme kicsinyei (4 kan és 5 szuka) 2010. augusztus 27-én (pénteken) este-éjszaka megérkeztek!

A születés csodája:

Goldy szerda reggel már egy falatot sem fogadott el. Tudtuk, hogy itt az idő, aznap (szerdán) volt 63 napos vemhes. Csak remélni tudtam, hogy mint rendes kutya a gazdájára is tekintettel lesz és megvárja a péntek délutánt vagy estét. Ezt Goldy-val is megbeszéltem, hogy tudja, programozott szülés lesz! És így is lett!

Pénteken keményen megkezdődött a fészekrakás, délután már nem nagyon hagyta el a fialóládát sem. Kissé nyugtalankodott ugyan, de türelmesen viselte a dolgot. Mindeközben szépen jelezte szükségleteit, a normálisan megszokott módon kéreszkedett ki wécézni, stb.

Fájdalmai este fél nyolc körül jelentkeztek, és fél tízkor kibújt az első kicsi, egy szuka. Ő piros szalagot kapott. Goldy ösztönösen tette a dolgát, tudtuk, hogy jó anya, ezt már tavaly, az első alomnál is bizonyította. Most sem volt/lesz ez másképp. És szépen sorban, a természet rendje szerint, csak jöttek, jöttek, és jöttek a kicsik. Szemmel láthatóan nagyobbnak tüntek mint az első alom kölykei. Némelyikük még a burokban is mozgott, azonnal szopni kezdtek, minden úgy zajlott, ahogy kell. Én szintén tettem a dolgom, mérlegelés, ídőpontok feljegyzése, amolnapó megnyitása és miden fontos és lényeges információ feljegyzése. Ezt a szorgos kis jegyzetelést az első alomnál kitalált módon terveztem folytatni. Jó, hogy össze lehet hasonlítani a tavalyi adatokkal, méretekkel a kicsiket. Persze vannak emlékek, fotók, meg minden ami kell, de az írás nem vész el.... .és valóban hasznos lehet az összehasonlítgatás. Éjfél után pár perccel bújt ki az utolsó kicsi, szintén szuka. Születésük sorrendje érdekesen alakult, 3 szuka majd 4 kan és végül  még 2 szuka. Mindannyian megkapták a kis szalagjaikat, szépen szoptak és elaludtak.

Bevallom kissé elfáradtunk. Az éjszaka igencsak kevéske alvással telt, a kicsik mocorgása és enyhe nyüszögése, a folytonos aggódás miatt.... de hát így van ez jól!

Goldy - nagy örömömre és megelégedésemre - ismét bizonyítja rátermettségét az anyaságra!

A kicsik születése évről évre erősíti és stabilizálja Goldyval való kapcsolatomat,  a kettőnk közti kötödést!

FANTASZTIKUS, FELEJTHETETLEN, LEÍRHATATLAN ÉRZÉS ..... A SZÜLTÉS CSODÁJA!

Army első és Döme harmadik szülinapját ünnepeltük a nyáron!

DIÉGO -NÁL JÁRTUNK! 

A 2009. auguzstus 7-én született 11 kiskutya közül Diégo-t látogattuk meg, az első szülinapján. Diego nagyon nagyra nőtt, nagyon hasonlít az apukájára, Dömére. Külső és belső tulajdonságai alapján is felfedezhetők a családi vonások. Goldy hízelgősségét örökölte, külsőleg nagyon hasonlít Döméhez, a mozdulatai, a játék utáni futkorászása, ahogy leül, mind, mind szintén Dömét idézik. Szemmel láthatóan jól érzi magát családjával, nagyon ügyes, okos, sokat játszik és mindent apportíroz. Kan kutya léttére egyáltalán nem domináns, inkább kedveskedő és játékos. Dazdáit szereti és ők is imádják Diegot.  

Nagyon jó volt látni Őt, megfigyelni a természet csodáját benne, hogy milyen is lesz egy esztendő alatt az a 350 grammos kicsike lény, aki  a segítségemmel született és nálunk nevelkedett élete első nyolc hetében.

Kívánunk Diégonak és testvéreinek hosszú és boldog kutyaéletet szeretteikkel, családjaikkal együtt! 

A szülinapi képen Diégoval!

....amit vettem beteszem a hűtőbe!

Gyorsan telik a nyár! Hol nagyon meleg van, hol napokig csak esik az eső. A rengeteg dörgés és villámlás kissé már megvisel bennünket. Döme egy hete ismét elindult utánam, át a kerítésen, szögesdróton, mindenen,.... a szomszéd kislány kísérte haza, szerencsére. Néhány kisebb-közepes sérülésen túl nem esett baja. Egy-két karcolás, sebek, melyet a drót hasított ki, kis izomláz, .... nagy izgalom! Sebeit kezeljük, gyógyulgatnak, de még látszanak. Egyébként a történteket fel sem veszi. 

A nagy meleget medencézéssel tesszük elviselhetőbbé. Döme egyenesen imádja a vizet. Búvár Benő a "vizineve". Saját szórakoztatására buborékokat fúj a víz alatt, hordja a játékokat ki és be a medencébe, stb. Imádja a vizet! Goldy is szeret fürdeni, a pocaklakók miatt már csak lábbal óvatosan átgázol a vizen, kissé lehűti magát és tovább piheg az árnyékba. Ösztönösen tudja mi a jó neki és a bébiknek. Army most kezdi megszokni a vizet, talán meg is szereti. A labdáért mindent! - ez a mottója, így még a vízbe is beugrik, csak hogy játék legyen belőle. Most már magabiztosan, egyszerre két lábbal ugrik a bedencébe, és a víz alól is kihozza az elmerült játékokat. Szóval remekül megszokta már! Így a fürdés is sokkal könnyebben megy.

Szombaton a Csodakutyák a 8. Nyári Ifjúsági Fesztiválon színesítették a látogatók programjait. Balmazújvároson került megrendezésre a fesztivál. Nagyon jól éreztük magunkat, Army, Döme és a többiek is. Sok-sok simogatást kaptak a kutyusok, volt sétálás és sétáltatás, Dömét majdnem meglovagolta egy kisfiú, ..... szóval jó volt.

Úgyságcikk is készült a programról, mely itt olvasható:

www.haon.hu/lakohelyem/balmazujvaros/cikk/csoda-kutyak-balmazujvaroson/cn/news-20100613-10123251 

...minden remekül ment, a terápiák is, stb. amikor éppen azon gondolkodtam/tunk, hogy talán egy harmadik kutyus is beleférne az életünkbe. Felvettem a kapcsolatot több menhellyel is, nem csak a városban... kerestem az ideális terápiás kutya jelöltet.... az új családtagot.....

....amikor, egyszer csak, 2009. szeptember végén különös e-mail-t kaptam.

Béresné Bagaméri Eszter keresett meg, hogy segíteni szeretné a Csodakutya Alapítvány munkáját, border collie kiskutyái vannak és hogy felajánl egy kiskutyust, hogy neveljük belőle is terápiás kutyát és majd Ő fog segíteni a rászorulóknak....

Bevallom, nagyon váratlaunk ért a levél, de mit volt mit tenni, egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. Azonnal válaszoltam, aztán pár óra múlva telefono is hívtam Esztert. Próbáltam informálódni a kutyusról, a körülményekről, a szándék komolyságáról, mindenről. Sokat beszélgettünk, meséltem Eszternek a Goldyról és Dömérpől, az alapítványról a munkánkról, a terápiás csodákról amiket a kutyákkal sikerült elérnünk, szóval mindenről. Kértem képet Army-ról, mert, hogy így hívják a legcsodálatosabb adományt....

Íme Thandershire Armageddon hívónevén: Army

...és ami már a képekből is azonnal kiderült, Army igazi border. A maga stílusával, az örökmozgó, figyelő, "dolgozi akaró" kutya.

2009. október 5-én, - miután Goldy és Döme mind a 10 kicsinye új családba költözött - elindultunk Lajosmizsére, hogy megismerkedjönk Armyval és elkezdődjék közös életünk.....

Mint végzett-képzett terápiás-kutya vezető önkéntesnek jelentkeztem több ezzel foglalkozó civil szervezethez is. Végül sikerült több mint egy évi gyakorlati tapasztalatra is szert tennem. Terápiákat látogattam, ismerkedtem, egyenlőre saját kutya nélkül....

...közben persze Goldy és Döme képzése folytatódott. Rendszeresen kutyasuliba jártunk, itthon sokat-sokat gyakoroltunk, voltak kimerítő séták és kirándulások. Kerestük a tömeget, a gyerekek társaságát, minden olyan lehetőséget igyekeztünk kihasználni, ami a kutyák szocializációjához és tapasztalatszerzéséhez szükséges lehet. Adidg-addig, hogy már-már teher volt számunkra és a kutyusok számára is amikor séta közben és már séta helyett is közrekaptak bennünket a gyerekek és csak azt vettük észre, hogy a sok-sok simogatás közben eltelt az idő és alig haladtunk pár métert... később már kerültük a forgalmas helyeket, és kendő illetve hán nélkül, inkognítóban sétáltunk. Szembesültünk a kullancsok ízlésével is, ahol csak jártunk Dömét mindenütt imádták (mármint a kullancsok), sajnos, mindenféle védelem ellenére is. Ha Goldyn nem vagy max. egy-két kullancs sétált, akkor Dömén 8-10 vagy több is. Megtanultuk, hogy ki a "jó husi" a családban. Azóta is, folyamatosan nagy hangsúlyt fektetünk a kullancsok elleni védekezésre. Nyakörv, spo-on, spray, minden egyszerre. És bogarászás, folyamatosan....

...de hogy a lényegre térjek, a terápiák látogatása közben, ismerősök és a család biztatására és egyéb külső tényezők hatására is egyszer csak megbeszéltük, néhányan, hogy alapítványt hozunk létre. És így is lett. Csodakutya Alapítvány lett a neve. 2009. májusában jegyezte be bíróság és attól a naptól kezdve a kutyusok is hivatalosan "munkába" álltak, a Csodakutya Alapítvány önkéntesei lettek, mint ahogy Én is, és még sokan mások...

Azóta is lelkesen folyik a munka, a terápiák, rendezvények, stb.stb.

Bővebb információ: www.csodakutya.hu 

...teltek, múltak a napok, hónapok, nagyon jól megvoltunk, mint kutyás család. Goldy remekül érezte magát, Ő volt  minden. És ezt tudta is. Egyszóval jól megvoltunk.

Közben terápiás-kutya vezető lettem. Elvégeztem a képzést és tovább folytatódott az elkötelezett kutatás és minden egyéb ami a terápiával kapcsolatos.

Ugyanakkor tudtam, Goldy is más lenne, ha nem lenne egyedül, mármint kutya. Neki is kell a társaság, egy társ. Ekkor már titokban napok óta nézegettem a hirdetéseket.....

....2008. augusztus 22-én, egy péntek este/éjszaka találtam meg Dömét. Akkor még csak annyit tudtam róla, ha sürgősen nem megyünk érte, és hozzuk haza akkor kiteszik, vagy Isten tudja mi lesz vele. Szőval az idő is sürgetett, dönteni kellett, mihamarabb. Tudtam, hogy 13 hónapos, golden kan, láttam róla egy képet, de ennyi. Semmilyen más információval nem rendelkeztem rőla, kivéve, hogy az akkori gazdájának (ha lehet így nevezni) nem kell. Gyors telefon, e-mail, hirdetővel beszélni, állatorvossal egyeztetni, megnézni a térképet, hogy Pilisszántót hova is tették le, és kész. Reggel indulunk! Sanyi aznap (péntek volt) délutános műszakból jött haza, mit sem sejtve.. ... de nem kellett sokáig győzködni.

Szombat reggel útra keltünk, tudtuk hová megyünk és tudtuk, Kiért, bár még nem ismertük Őt. Életem egyik legelhamarkodottabb döntése volt, de a mai napig a legjobb döntésem is egyben. Egyébként a lasabb, megfontoltabb döntések híve vagyok. De ez most már késő lehetett volna.... szóval odaértünk, megláttuk Őt. Szép volt, kicsit sovány, kikötve egy krti csaphoz, némi kajamardék előtt, egy fazék...de nagyon örült, csóvált, ugrott a nyakunkba. Legugoltam hozzá, teljesen bebújt a lábam alá és ott hanyadt fekve, csóválva nyalta a kezemet, midenemet, ahol csak elért...gyönyörűen hazaautóztunk.

Útközben hazafelé, mivel a nevére úgysem hallgatott, átkereszteltük, Sanyi ötlete szerint Döme lett a neve, ami igencsak illik hozzá. Szóval így történt, ez volt a mi nagy utazásunk....

... és az első találkozás, az ismerkedés, immár képekben:

Goldy éppen a szétpakolós időszakában volt, meleg nyári napon pedig medencepartit tarott..... Döme, a nagy utazás után a medencében.Aztán eltelt egy-két nap, szó szerint, és Döme sikeresen beilleszkedett, elfogadta a kialakított szabályainkat, remekül alkalmazkodott a már megszokott kis életünkhöz.

Megtalálta a helyét, kint is .....

  ...és bent is....

 ...új gazdit választott...aki Sanyi lett....

...előszeretettel pihizik a domboldalon, sőt, csúszdának is használja, azóta is, télen, nyáron....

....sokat rágicsázott, ami azóta is tart, úgy látszik örök gyerek marad és ezt a szokását nem fogja kinőni...

...hamar a "szivarozásra" is rászokott, ami a génjeiben is benne van, öröklődik, de erről majd később...ígérem nem felejtem el....

...és ami a legfontosabb, életreszóló barátságot, sőt később házasságot kötött Goldyval, azóta már sokgyermekes édesapa...de erről is majd később....

....megtanult játszani....

...és megtanult nagyon-nagyon sok mindent, szintén egy pár nap alatt.....

...itt már Döme - Én - Goldy .....együtt.....

....és ilyen lett a mi Döménk, alig két héttel a nagy utazás után....

És mivel minden remekül ment, elvárásainkat Döme simán túlteljesítette, így már két kutyát képeztünk arra, hogy terápiás kutyák legyenek, ha nagyok lesznek......

...és íme, a terápiás mikulások.... 2008. decemberében.

 ...lesz folytatás...

...itt az idő, hogy írjak a kezdetekről!

A 2007-es esztendőben nagyon sok minden történt, jó is, rossz is. A házunkat felépítettük, lassan a kert is rendben. A munkahelyen a szokásos gondok, értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkozni még mindíg nem könnyű, viszont annál nagyobb öröm. Szóval az élet a szokásos tempóban és mederben zajlik, zajlott.

Közben őrült kutatómunka, az állatasszisztált terápiák után nyomozok, itthon és külföldön egyaránt, mindenről ami hasznos lehetne a suliban a gyerekeknek... és sok más embernek is. Külföldi tapasztalatok vannak, hazai még kevés, de nem adom fel. A delfin csodálatos, a ló is fanasztikus, viszont tapasztaltam, hogy a gyerekeknek elég félelmetes és a terápia időjárás és pénz függő is. Plusz nehézkes a gyerkekkel az utazás, stb, stb, szóval az én csoportomnál sajnos nem hozta a várt eredményt. Tehát a kutya lenne az ideális!

Szóval, úgy tűnik, mindenféle szempontból eljött az ideje, hogy kutyánk legyen.... Bár én még mindig (már 30 éve) félek a kutyáktól, sőt rettegek! Ugyanakkor Sanyinak konkrét elképzelései vannak a normális kutyaméretű kutyákról, így amelyik annál kisebb, az nem is kutya. Ráadásul terápiás kutyának sem lesz jó akármilyen eb....szóval nehéz a válsztás.  Nehezen, de kitaláltam, hogy nekem egy golden retriever kell!

És már ez előtt, 2007. november 1-én, gyönyörű golden kiskutyák születtek...köztük a mi Goldy kutyánk is. Őt ösztönösen, valahogy ráérzéssel választottuk ki, és azóta is Ő az első, Ő a Goldy baba. Győnyörű, nagy bundás bébi volt, mint egy kisbárány, úgy nézett ki. Persze nagyon nehéz volt neki, sok-sok kutyussal élte együtt élete első heteit, és amikor hozzánk költözött egyedüli kutyus lett. De nagyon ügyesen aklimatizálódott az új környezethez, hamar kialakult a kötődés, ami már-már függőségnek is nevezhető kettőnk között. Persze téli kiskutyának lenni nem könnyű, és téli kiskutya gazdájának lenni sem az. De sebaj ezzel is, vagyis az időjárással is sikeresen megküzdöttünk.

Közben persze mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy Goldy nem akármilyen kutya lesz. Ő terápiás kutya tanonc, már a kezdetektől, és így is foglalkoztam vele. Naponta többbször gyakoroltunk, persze először csak pár perceket, később már hosszabb ideig is ment. Szóval sokat tanultunk együtt, én tanítottam Őt és Ő is tanított engem. Fantasztikus bizalom alakult ki kettőnk között, aminek köszönhetően büszkén vállalom, hogy kutyafélő voltam, és a hangsúly itt a "voltam" szón van. Eddig soha nem tudtam azt elképzeni magamról, hogy ilyenfajta kapcsolat, kötődés kialakulhat köztem és egy kutya között. Bár Goldy nem csak egy kutya. Ő Goldy baba. Ő az aki beszédes, aki mindig engem választ, aki megérez, aki meg is védene, ha kell, aki kötelességtudó és figyelmes, óvatos és imádja a simogatást, aki szeret tévét nézni, és aki szól, ha alvása közben túl hangosan beszélgetünk,.....

Íme néhány ifjú kori kép Goldyról, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Helyhez szoktatás

Felugrás, de csak ha kérem

Játék, a kártékony

 Felemelés

Pihi a kosárban, míg szét nem rágta....

Szocializáció.....

Barátok - emberek és kutyák (vagyis Fufi)

Lábtörlővel....

....kisbárányosan....

...sokáig a legjobb barát volt... mármint a maci.

...később már szemek nélkül és fél kézzel is...

A balkezes kutya pacsit ad....

Azóta is mindkét kezét használja, felváltva, vezényszóra.

De egyébként fix balkezes.

5 hónaposan

A csodakutyák éppen alszanak. Esős, borult idő van, a vasárnap délután a pihenésé.....

A nagy utazás után kissé elfáradtunk, különösen Army, aki fiatal kora ellenére igen szépen viselkedett.... de ezt majd részletesen később.

A kutyák bemutatása is várat magára pár órát....